Blog
Február 1. a Tisza élővilágának emléknapja
2023.02.01
22:44
2000. január 30-án éjjel az Aurul nevű bányavállalat zagytározójának gátszakadása következtében több mint 100 ezer köbméternyi ciánnal szennyezett zagy jutott a természetes vízrendszerbe köztük a Tiszába.
A folyó ökológiai katasztrófáját követően az Országgyűlés 2000. június 16-án elfogadott határozata szerint február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította.
A ciánfolt február 12-én hagyta el Magyarország területét, pusztítását jellemzi, hogy áprilisi becslés szerint az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el.
A Tisza azonban a vártnál gyorsabban tért magához. Fürödni már a szennyezés levonulása után nem sokkal lehetett, 2002-re rendeződött az alacsonyabb rendű élőlények (kagylók, szitakötők, kérészek, rákok) állománya. Három-négy év alatt a vízi élővilág 95 százaléka ismét megjelent a Szamosban és a Tiszában, az ökoszisztéma állapotának egyik szimbolikus indikátora, a tiszavirág túlélte a katasztrófát.
A Tisza egyik leglátványosabb jelensége a tiszavirágzás. A kérészek közé tartozó, törékeny testű, áttetsző szárnyú rovarok tömeges rajzása csodálatos természeti látványosság, amely nyaranta turisták és természetbúvárok ezreit vonzza a folyóhoz. A három évig fejlődő lárvák júniusban a vízfelszínre úsznak, és szárnyas rovarrá vedlenek. A nászrepülés és párzás során az állatok néhány kilométert a folyásiránnyal szemben tesznek meg, majd a víz felszínére ereszkedve rakják le petéiket. A vízpartok repülő különítményeként emlegetett szitakötők is jelentős számban képviseltetik magukat a folyó mentén. A Tisza otthont ad a védett és folyómederben fejlődő sárgás szitakötőnek, valamint a védett és Natura 2000-es tompa folyamkagylónak is. A halfajok közül nagy számban él a folyóban a széles durbincs, a bolgár csík, melyet először 1948-ban találtak meg a Közép- Tiszán, de a német és a magyar bucó halfaunisztikai értéke is nagyon jelentős.